A plébánia rövid története

(Dr. Gárdonyi Máté Tollából)

          Siófok-Kiliti   katolikus   templomának   és   plébániájának   védőszentje   egyúttal   a   városrész névadója  is.  A  Kilit  név  a  latin  Cletus  vagy  Anaclet  középkori  magyar  változata,  Szent  Kilit  pápa pedig  a  hagyomány  szerint  Szent  Péter  második  utóda  volt  a  római  püspöki  székben  az  I.  század vége   felé,   76-88   között.   Athéni   születésű   lehetett,   és   az   első   római   keresztények   közé tartozhatott.  Domitianus  császár  keresztényüldözése  idején  szenvedett  vértanúságot,  testét  Szent Péter  sírja  mellett  temették  el,  vagyis  az  ő  sírja  is  a  mai  Szent  Péter  Bazilika  alatt  lehet.  Ünnepe  a római  naptárban  április  26.,  ezért  templomunk  búcsúnapját  április  utolsó  vasárnapján  tartjuk. Magyarországon  egyedül  a  kiliti  templom  őrzi  Szent  Kilit  pápa  emlékét,  a  főoltárkép  is  az  ő megdicsőülését  ábrázolja.  Településünk  nevének  első  okleveles  említése  Cleti  alakban  1229-ből való.

          Az  1333-ban  készült  pápai  tizedjegyzék  a  plébániák  közé  sorolja,  s  ebből  a  forrásból tudjuk,      hogy   akkoriban   plébánosát   Tamásnak   hívták.   A   török   hódoltság   alatt   a   falu   sokat szenvedett,    bár  nem  néptelenedett  el. A  lakosság  –  nem  tudjuk  mikor  –  református  hitre  tért  át,  így a  templom  is    református  lett.  Ez  a  középkori  templom,  amelyet  ekkoriban  helyre  kellett  állítani,  a mai katolikus templomtól délkeletre,  a plébánia telkén állhatott. 

          A   veszprémi   káptalan   1673   táján   szervezte   újjá   a   kiliti   plébániát   elsőként   a   somogyi területen,  a  templomot  pedig  ismét  a  katolikusok  kezére  juttatta.  Innen  gondozták  a  környék katolikusait, így a siófokiakat is. 1703-ban,    a    Rákóczi-szabadságharc    kezdetén    a    helybeli    reformátusok    a    kurucok segítségével  kiűzték  a  faluból  a  katolikus  plébánost,  Podszlanszky  Sztaniszlausz  Jánost,  és  ismét birtokba vették a templomot.

          A    környék    katolikus    lelkipásztori    ellátását    csak    a    háborúskodás    elmúltával    tudta újjászervezni  a  falu  egyházi  földesura,  a  veszprémi  káptalan,  de  1715-ben  a  plébániát  Siófokon állították  fel,  és  innen  látták  el  a  kiliti  híveket  is.    1747-ben  már  katolikus  kántortanító  működött  a településen,  és  a  hívek  egy  haranglábat  is  emeltek.    A  káptalan  hosszas  pereskedés  után  csak 1763-ban  tudta  visszaszerezni  a  katolikusoknak  a  templomot.  Ekkor  szervezték  újjá  a  plébániát is,  amely  egy  ideig  ellátta  Ádánd,  Ságvár  és  Siójut  híveit  is.  A  XVIII.  század  végén  a  középkori templom  már  igen  leromlott  állapotban  volt,  és  kicsinek  is  bizonyult,  ezért  a  káptalan  elhatározta, hogy a régi temető helyén új templomot építtet. A   ma   is   álló,   klasszicizáló   későbarokk   (copf)   stílusú   templom   1801-1804   között   épült   fel,    legnagyobbrészt  Katona  József  kanonok  hagyatékából.  A  plébániaházat  is  a  kegyúr,  vagyis  a káptalan   emelte   1812-ben.   Úgy   a   templom,   mint   a   plébániaház   műemléknek   minősül.   A templomkertben   álló   kálvária   az   egyik   plébános,   Papp   János   költségén   épült   1855-ben. Ugyancsak ekkortájt alakult meg a máig működő rózsafüzér-társulat. Plébániánk  XX.  századi  lelkipásztorai  közül  kiemelkedik  Huchthausen  Lajos  (1900-1999),  aki  papi buzgóságával,tanári   bölcsességével   és   szelíd   humorával   örökre   beírta   nevét   a   Veszprémi Egyházmegye történetébe. 

Az újabb időkben a következő változások történtek a kiliti plébánia életében: 

  • 1987-ben került sor a földrengés által megrongálódott templom statikai helyreállítására. 
  • 1993 óta a plébánia az újonnan felállított Kaposvári Egyházmegyéhez tartozik.
  • 1996-ban kápolnát alakítottak ki a Máltai Szeretetszolgálat vezetése alatt álló Idősek Otthonában. 
  • 2001-ben a templombelső, 2002-ben a templomkert és a kálvária, 2003-ban a főoltárkép, 
  • 2004-ben pedig a templomhomlokzat restaurálása történt meg.
  • Ugyancsak 2004-ben került elhelyezésre a templomkertben Varga Imre “Mária mennybe fogadása” című szobra. 

Kiliti plébánosai

  • Podszlanszky Sztaniszlausz János (1694-1703)
  • Fejér János (1764-1768)
  • Ágoston László (1768-1787)
  • Beke Antal (1787-1797)
  • Gerencsér István (1797-1803)
  • Bolla György (1803-1816)
  • Papp János (1816-1861)
  • Szabó György (1861-1885)
  • Börzsönyi Antal (1885-1903, sírja a kiliti temetőben)
  • Horváth Pál (1904-1935, sírja a kiliti temetőben)
  • Huchthausen Lajos (1935- 1972, sírja a kiliti temetőben)
  • Heves Lajos Miklós (1972-1993, sírja a kiliti temetőben)
  • Szi-Márton János (1993-1995 adminisztrátor, 1995-1996 plébános)
  • Wirth János (1996-1997, siófoki plébános, Kilitit oldallagosan látta el)
  • Bartos Ágoston Imre (1997-2000, nagyberényi plébános, Kilitit oldallagosan látta el)
  • Dr. Gárdonyi Máté (2000-2019)
  • Bicsár László (2019- )

Az egyházközség tisztségviselői

  • Világi elnök: Köő Lajos
  • Templomatya: Somogyi József
  • Kántor: Nagyné Bilak Karolina
  • Sekrestyés: Ropolyiné Nyers Irén
  • Hitoktató: Hunyadi László
  • Könyvelő: Hoffmann Józsefné 

Képviselők:

Bálint Béláné, Buzsáki György, Gerbovics Ferenc, Haris Tibor,Kónya Károly, Márvány György, Németh-Eke István, Ódor István, Peresa Jenő, Ükös Gyula